Várkörút Sopronban – séta a középkor városában

Mi jut eszünkbe, ha Sopron nevét halljuk? A kékfrankos, az ászok sör, esetleg a népszavazás.

Sopron belvárosa, Fotó: Mayer Jácint

Sopron Magyarország legépebben megmaradt középkori városa, római emlékeivel, városfalával, gótikus és más régi stílusú templomaival, árkádos udvaraival, sokszázéves házaival. A vidék szerencsés pozíciójának köszönheti, hogy soha nem tartozott a félreeső jelentéktelen helyek közé. A széles völgyön áthaladó kereskedelmi utak folyamatos kapcsolatot teremtettek a közelebbi és távolabbi területekkel is.

Római emlékek és a városfal, Fotó: Mayer Jácint

A városias lét a mai embernek összefügg a modern világ életformájával, azonban a többemeletes házak, csatornák, közösségi terek már ismertek voltak az ókorban és az azt követő középkori ember számára is. Sopron várossá fejlődése az első század végén kezdődött, a római légiók megjelenésével. Kezdetben kicsiny polgárváros (Scarbanita) volt majd a Borostyánkő út itteni szakaszának megépítése gazdasági fellendülést hozott, és a települést ovális kőfallal vették körül, melynek vonala a mai napig meghatározza a város arculatát.

A soproni városfal kisrondellás szakasza, Fotó: Mayer Jácint

Jogi értelemben a Magyar Királyság területén a 12-13. század fordulójától jelennek meg a középkori városok, virágzásuk és számuk növekedése azonban csak a tatárjárást követően indul meg. A mongol invázió idején kiderül az is, hogy csak a kőfalakkal jól kiépített városerődítéseknek van esélye komolyabb ellenállásra, így a kezdeti palánkfalakat felváltva a 14. századtól elmondható, hogy a falsíkból kiugró tornyok és bástyák nyújtják a védelmet. Sopron is ebben az időszakban nyer erős védművekkel, árkokkal ellátott többgyűrűs, kőből épített városfalat. Megerősödését mutatja, hogy vásártartási és vámszedési jogot is szerez, német kereskedők, kézművesek telepednek le a városban, és Sopron elindul többemeletes lakóházaival, palotáival a meggazdagodás útján.

A Káptalan-terem, Fotó: Mayer Jácint

A városban élénk kulturális és politikai élet folyt, több országgyűlés és királykoronázás is színesítette a város életét. Három ízben (1622, 1625 és 1681) koronázóváros volt, és ellentétben a közismert koronázóvárosokkal, Székesfehérvárral és Pozsonnyal, itt háromszor közszemlére is tették itt a Szent Koronát (1463, 1622, 1681). A magyar törvényhozás pedig hatszor ült össze falai között. A török hadak nem tudják elfoglalni, ellenállt Bocskai István seregének is, azonban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és Thököly Imre kuruc hadai előtt megnyílnak kapui. A Rákóczi-szabadságharc alatt több kuruc ostromot ver vissza, és egyik utolsó hadászati mozzanata szolgáltatja az alapot a város híres borászati legendájának a „kékfrankos” megszületésének.

A történet szerint 1809-ben a helyieknek el kellett szállásolniuk Napóleon katonáit, és ételt, italt adni nekik. 4 deci bort utaltak ki minden katonának, akiknek ez, – érthető módon – nagyon kevés volt. Ezért többet akartak venni, de a soproni borosgazdák (poncihterek) az akkor forgalomban lévő bankók közül csak az értékesebb, kék színű pénzt fogadták el érte.

A kuruckort követően a városerődítésekről általánosságban elmondható, hogy már csak gátolják a települések terjeszkedését, így a lakóhelyek szerkezetétől függően lebontják őket, és köveiket alapanyagnak használják fel az új lakóházak építésénél.

Körbástyás védművek a városfalon, Fotó: Mayer Jácint

Az 1848-49-es szabadságharcban az Ausztriához közel elhelyezkedő város nem tudott szerepet játszani, és az osztrák hadak első Magyarország elleni támadásától kezdve végig császári kézen marad. Az I. világháború után, a békeszerződés értelmében Nyugat-Magyarország német lakta részeit Ausztriához csatolták. A döntéssel ellentétben a Velencei szerződés lehetőséget adott, hogy Sopron környéke maga dönthessen hovatartozásáról. 1921. december 14-én tartott népszavazás eredményeként Sopron magyar maradt és ennek emlékére kapta a város az Országgyűléstől 1922-ben a „Civitas Fidelissima” (Leghőségesebb város) jelzőt.

Szent Mihály-templom, Fotó: Mayer Jácint

Érdemes elolvasniAz ezeréves nyugati határvárunkban, Fraknóban jártunk – képgaléria

A 1945 után Sopron a „vasfüggöny” védőterületébe került, még megközelítése is nehézkessé vált, szerepét az új megyerendszerben Győr vette át. Egykori súlya egy időre teljesen kikopott a köztudatból, holott az elmúlt századokban még Európa-szerte ismert város volt. Ma borvidékével, templomaival és erődítményeivel, középkori házaival, gazdag épített és írott múltjával nemzetünk büszkeségei közé tartozik, a hűség városa.

Képgaléria